A FRANCIA "CHARLEMAGNE" SS-HADOSZTÁLY VESSZŐFUTÁSA

Mottó: a történelmet MINDIG a győztesek írják !

 

Berlin, 1945 májusa:

A Potsdamer Platzon szovjet harckocsik és teherautók dübörögnek. Az orosz katonák énekelnek, harmonikáznak, üvegekkel koccintanak egymással, ünneplik a győzelmet. A mellettük elhaladó francia SS-katonáknak odakiáltják: - Hitler kaputt, ja, Hitler kaputt! - Rámutatnak a fegyverükre és azt mondják: - Puk! Puk! Kaputt!
A franciák bensejét égeti a vereség sebe.
A részeg oroszok örömmámora gyűlöletbe csap át. Egyikük odaugrik a franciákhoz, és rátámad a Fernet (Haudegen Fernet egység parancsnok) mellett álló Albert Bunet-ra. Az kétségbeesetten igyekszik vissza a bajtársaihoz. Az őket őrző orosz katonák nem avatkoznak közbe, amikor Albert Bunet-t elhurcolják. - SS! SS! - Üvöltik valamennyien.
Egyikük kiveszi a pisztolyát, másikuk keményen tartja Albert Buret-t. Az orosz közvetlen közelről belelő a francia arcába, annak agyveleje szertefröccsen. A vérszomjat sikerült lecsillapítani, a franciák továbbmehetnek. A holttest ott marad az egyre növekvő vértócsában...

Francia SS-Charlemagne katonák (a francia) Leclerc tábornok előtt:

Az a tizenkét francia, akinek április 28-án sikerült kitörnie Berlinből, vég nélküli gyalogmenet után eléri az amerikaiak vonalát. Az amerikaiak átküldik őket a Szabad Franciákhoz, Leclerc tábornok 2. páncélos hadosztályához, mely velük együtt tört előre. 1945 május 6-a van. A francia SS-legények, akik tisztában vannak vele, hogy nem számíthatnak belátásra, szökési kísérletet hajtanak végre, de nem jutnak messzire. A tomboló Leclerc tábornok saját maga hallgatja ki őket. Nem csinál titkot belőle, hogy eljátszották az életüket. - Miért vannak SS-egyenruhában? Azok visszakérdeznek: - A tábornok úr miért van amerikai egyenruhában? Leclerc-nek nagy önuralmába kerül, hogy botjával neki ne menjen a francia katonáknak. Úgy dönt, hogy statáriális eljárásban részesíti őket.

Május 8-án a háború utolsó óráiban (hivatalosan ezen a napon teszik le egész németországban a fegyvert) a tizenkét franciát teherautón Kugelbachba szállítják. Amióta elfogták őket, alig kapnak enni és inni. Rettenetesen szomjasak, de Kugelbachban sem adnak nekik vizet. Maxime Gaume dahomeyi misszionárius atya az egyetlen tanúja a kivégzésnek.
A kivégzőosztag katonái kelletlenül teszik a dolgukat. Ezek a honfitársaik valóban mind SS-ek lennének? Igen, egyikük sem tagadja.
Gaume atya a tizenkét halálraítélt közül tizenegyet meggyóntat. Aztán négyesével összekötözik őket. A kivégzőosztag nem tartja magát Leclerc parancsához, mely szerint hátulról kell lelőni őket. A második és harmadik csoportnak végig kell néznie, amint négy-négy bajtársukat agyonlövik. Valamennyien visszautasítják, hogy bekössék a szemüket és mindannyiuk utolsó szava: - Éljen Franciaország!
Leclerc parancsára a holttesteket három napig az utcán hagyják, amíg az amerikaiak is meg nem szemlélik őket. Később Bad Reichenhallban, a Sankt Zemon temetőben temetik el őket. A közös sír a II. csoport 3. sorának 81. és 82. parcellája. Minden év május 8-án virágok borítják a sírokat...

 

Vissza az előző oldalra

Vissza a főoldalra